Ha
kiülök mindennek a szélére, mint egy magányos meredélyre, vagy zúgó patak
csendes partjára, vagy testem nagylábujjára… kívül helyezkedem meghatározott
önmagamon, közegemen. Valaminek a felismeréséhez távolság kell, hogy rálátásom
tisztává váljon gondolatoktól és hatásoktól. Csak karnyújtásnyira, vagy
beláthatatlan távolságokban lehet valamit igazán megérteni, megfigyelni – a vizsgálódásom
tárgyát vagy önmagam.
Nem
ülhetek egy rét közepén, ha virágokról akarok írni, mert bár egybeolvadok vele,
de lényegét nem fogom érteni. Száz szólamban kezdenek el átjárni a növényi élet
rejtelmei, üzenetei és áthatóan levéllé válok, vagy szirmokat hullajtó csenddé.
Magával húznának az ágas-bogas gyökerek, és csak a hatásra koncentrálnék. De ha
elrepülök képzeletben egy sivatag közepére, onnan megérteném a virágok
természetét, gyógyító erejét, mert a bennem keletkezett hiányuk és látványuk
emléke megfogalmazást nyernének – ott a semmi közepén.
Ha
az életemet, földi létemet akarom látni, önmagammal szemben állni… a halál
pillanata kell, hogy értsem miként éltem, mit reméltem. Mit tudtam önmagamhoz
tenni, vagy elvenni, milyen esélyeket, utakat vetettem el… helyette merre
mentem. A halál pillanata lehet egy elvonult meditáció is, mikor egy kis időre „kiszállok”
a saját lüktetésemből, létezésemből – hogy lássam merre tartok, mit miért
teszek, vagy nem teszek. A „semmit tenni” állapotából figyelni az eseményeket…
csak innen lehet. Ebben az állapotban a tisztaság a lényeg, a nemtörődöm
pihegés, mint egy kényelmes hátradőlés… elszigeteltséget teremteni - csak lenni.
Nem
kell megmozdulni… most minden olyan kényelmesen jó, semmilyen… valamilyen.
Látni magam körül a Mindent és nem nyúlni semmihez. Mi az, amit nap, mint nap
teszek – feleslegesen… milyen látszat szükségleteket tartok fenn, hogy
motivációim, tartalmas hozzászólásaim az Egészhez – meglegyen. Hol veszek el
személyem, túlfűtött lényem ítéletében, mely cselekvésre kényszerít, hogy ezt
vagy azt elérjem. A gondolat, hogy hozzam ki a legtöbbet magamból, a
távolságban rohanó csataló, ki tapasztalatszerzésre inspiráló, de a vele járó
fáradtság elhomályosítja az igazi tapasztalatot. Érkeznek sorban elém… ott a
párnának dőlve… gondolat és ragaszkodás, de leginkább saját hajamba való kapaszkodás,
hogy el ne tűnjek, múljak, hisz az eddig megtett utam eredményeként állok és
csodálom – magamat – hogy elértem… de mire kimondanám, hogy mit, már nem látok
semmit… elillan.
Ha
a múlékonyságról akarok írni, meg kell állítanom az időt, mert az idővel együtt
sietve nem látnám őt, nem hallanám fülsiketítő kattogását, kakukkos
rikácsolását. A csendben és időtlenségben érteném sürgetését, ránk terülő
mértékét, mely viszonylagosságot, múltat és jövőt teremtve… nem, nem kegyelmez.
Ha
meditációmba érkezik egy kósza elgondolás, hogy felállnék és mást tennék…
megkérdezném mi mást, ha nem ezt, amit éppen teszek, mert ami történik… ez a
lényeg… hogy nem történik. Ha gondolkodni szeretnék, megfontolni – ide érkezem,
hogy a semmiből rálátva értsem meg erejét, rám ható kényszerét, gondolataim
tárgyát, mindazt, ami hat rám. Még őt is átgondolom… őt, aki érzelmeim forrása,
érzékeim korbácsa, hogy merre tép érkezése, vágyaim ébredése. Látni a szív
eszeveszett dobbanásának folyamatát, magát a vágyakozást… tőle távol lehet,
hogy ez az érzelem… az Isteni szerelem életet nyerjen. Hosszú elnyújtott
pillanatot, epekedő sugallatot… mert ha megtörténtté teszem és választott
életemmé… már nem fogom látni. Hatása átjár és elmozdít… megfigyelő
kényelmemből kipenderít.
De
ha most élünk? és az élet maga a mozgás… fel kell állni… de ha felállok, csak
olyat akarok tenni, amit még átlátok… elsődlegesen élni, minden mozdulatot
érteni. Tudni, hogy mire van szükségem és mit kell tennem azért, hogy elérjem... megtehetem?
Egyszerre
élni és érteni… két egymást kizáró elgondolás, mert ha az élet a mozgás, az
állandó áramlás, mit reméljek, ahhoz, hogy érteni képes legyek… úgy, ahogy
érteni képes vagyok innen… két világ határán, ahol üldögélek… hát itt maradok. Szavakba
tömörült finom hangolás, Szerelem érzet, szív dobbanás, megfoghatatlan szabadság…
állapot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése