Orosz energiagyógyászat

A megosztottság, a kettősség világában élünk. Most ebben a pillanatban is, ahogy cikkemet megfogalmazom – egy olyan kísérletet teszek, amely arra hivatott, hogy feltárjon egy olyan belvilágot, amely önmagában él. Kinyilvánítani és megnyilatkozni olyan dolgokról, amely szavak nélkül létezik, nagyon nehéz. Mikor egy önkéntelen mozdulatról - mely nem átgondolt, csak könnyed és szép – kellene tudni elmondani, hogy milyen érzés, amikor teszem, hogyan lehet elsajátítani és értelemmel felruházni. Ez a megélt és elbeszélt kettőssége.

A könyvem hasonlóan megosztott. A szavakba öntött gyógyítói mozdulatok és alkalmazások elbeszélése, és a közben kialakult érzetek és lélekállapotok megfogalmazása. Nem beszélek tudati technológiákról, sem mentális elméletekről, sem kvantum megközelítésekről – ezek a szavak mintha követ őrölnének apró darabokra, csikorgásuk nem visz el a lélek szintjére.

Az energiagyógyítás egy kiterjesztett, határtalan lélekállapotban történik. Abban a megnyilvánulásunkban, amelyet fizikai elménk lefedett, hogy általa tudjunk újra szabaddá válni. A szabadság és felismerések kapujában az élet viszontagsága áll, nem lehet megkerülni, mert sűrűségéből és nehézségéből kell megszülni a felszabadulást. Ha ez a folyamat nincs meg, nem beszélhetünk a szabadulásnak arról a magaslatáról, amit szellem szinten sóvárgunk. Ez az egyedüli értelme a lefedett létezésnek, hogy az igény és vágy megfogalmazódhasson, a kérdés, hogy mi ez az egész? … és elindulhasson a keresés.

Az orosz gyógyítás nem rendkívüli jelenség, hasonlatos sok más energia megközelítéshez, de lényegét sajátos lelkében látom, amiből megszülethetett. Ebben látom gyökerét, eredetét, de alkalmazásában – olyan, mint bármelyik más. Vizualizációk és formák, hogy a képzelet szárnyán – eleinte – megfogalmazódhasson az érzés, és az érzésből a felismerés, hogy már részünkké is vált a nagy tudomány. Minden ember sajátja az a lélek-tér, ahol mindez automatikusan megtörténik. Egy tiszta energiaközeg, ahol minden eltérés magától visszarendeződik abba az állapotba, ami születetten tökéletes volt.

Ez a hit késztetett a könyv megírására, mely nem több egy mozdulatnál, egy szellemi elgondolásnál, mely borítót kapott és formába rendezett szavakat.