A biztos pont, hogy boldog vagyok és örömmel teszem.
Ne kérdezd, hogy mit – mert lényegtelen. Az állapot tudatosítása az, ami
elengedhetetlen, mert ehhez a meglátáshoz fogok ragaszkodni, hogy nem én indítom
el… mégpedig azt az érzelmi káoszt, amit mindjárt bemutatok. Innen indítom azt
a műtéti beavatkozást, amely feltárni hivatott megannyi helyzet rejtett szálát,
kettősségen futó csúnyaságát és feltérképezhetetlen homályát.
Bár mindennapi helyzetek, de megtapadása
feltéphetetlen, hiszen észrevétlen. A bizalmatlanság és félszegség mérgét
ültetik el azok a játszmák, mikor az ember mást érez, mint, amit hall vagy lát
– hát akkor lépjen elő… bemutatom! ő a hamisság.
Kelletlenül áll előttem és nincs is ideje rám – a
bennem felsejlő érzés … az a fajta tétovaság, hogy nincs kedve szemembe nézni.
Minden a megszokott ritmusban megy, de végig érezni lehet, ahogy teszi, azt,
amit tesz, hogy engem félvállra vesz. A mulasztások sokasága, még csak jobban
elbizonytalanít, - pedig ott ülök a székben és a fogam kezelve lesz. Sietve ér
hozzám, mozdulata kapkodó, és ahogy magához fordítja a fejem érzem
türelmetlenségét és a benne zajló ellenérzések vehemenciáját - de mindezt mosolya kíséri.
Fészkelődésem árulja el először számára, hogy
észrevettem és már a háttérben össze is kapcsolódtunk, de a felszínen minden
rendben megy. Közeledik hozzám a hatalmas fúró, de kérem az injekciómat, na ez
már nem tetszik – ezt abból látom, ahogy mindent vissza rak a helyére és hangos
keresésbe kezd.
Fájdalmat okoz, ahogy csinálja – és csak erősödik
bennem az érzés, hogy talán majd máskor, de a megkezdett művelet – már nem
engedi. Egyre inkább reakcióim átmennek abba az irányba, hogy csapdába estem - holott
látszólag még minden rendben megy. Érzem, hogy ki kell tartanom, hogy a látszat
megmaradjon abban a mederben, ahol megbújhat a rám terülő élmény felhő, mit
képes kipárologni magából a mosolya mögött.
Aztán van az a pont, amikor minden olyan erőssé és
kellemetlenné válik, hogy muszáj vele parolázni, de elkapja a számára kiélezett
konc végét és ráharap. Elkezd ott válaszolni és reagálni, ami idáig rejtve volt
és kerget, űz abba az irányba – ami számára kielégítően hat.
A fordulópontja ezeknek a drámáknak az, hogy egy
pillanatra megtorpanunk ott belül, hogy valóban valós-e amit érzünk, vagy csak
a bennünk dúló harcok tükröződése – de nem! …emlékszem, ahogy elkezdődött – a baj benne rejtőzött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése