Szív-kapu

Részt veszünk a világban – és ez felelősség. Részt veszünk a valóság kibontakozásában. Számít, hogy mit gondolunk, hogyan működünk.

Talán nincs is határ a két világ között, ha mégis… van egy pont, ahol hártyavékony… és csak az ujjadat kell megmozdítani, hogy kicsit megnyomd… már odaát vagy. Ha rányomod az orrod, még át is láthatsz… de ha megnyitod – érzed.

Ne keresd az ablakon kinézve, a horizontot kémlelve, sem az égen a csillagfényben, sem az imakönyvben, sem vezetőkben. Ha azt mondja valaki, hogy egy jól megtervezett játék részei vagyunk – igaza van. Ugyanannak a kirakósnak az elemei, hologram darabkák és energia-rezgések. Amit gondolunk és érzünk, bekering a közösbe és mindent átszínez bennünk és körülöttünk. Ha sokat vagyunk szomorúak és csüggedtek, a hasonló gúnyák körülöttünk meglepnek, és fejünk felett járják észveszejtő táncukat, saját szüleményeinkkel együtt.  Ezt a forgatagot választjuk és akarjuk, hiszen teremtők vagyunk egytől egyig.

Az ima nem a hang és a ritmikus kántálás, sem az időszakonkénti ismétlés, a belső vágy. Nem a kérés, hogy megadják, amit kérünk, sem a vágy, hogy könyörületben legyen részünk. A könyörület mi vagyunk, amit gondolunk magunkról és a világról. Ha értően látjuk és használjuk, ezek az érzések feltűnnek a távolból. Agyonolvasott sorok és elképzelt nemes érzelmek helyett megvalósult érzetté válnak. Felismerhetőek, hiszen a lehunyt szemekből könny csordul, ha valakit átjár ez az ősi ének.

Megvan a lehetősége, bármire is vágyunk, ott van körülöttünk egy karnyújtásnyira… sőt ott van bennünk. Ott a megoldás számodra, bármit is szeretnél – csak találd meg a nyelvezetét, amivel életre kelted, részeddé teheted.

Amikor a gondolatot eggyé teszed az érzelemmel hatalmad lesz a világhoz szólni. Amikor a kettő eggyé válik a szívünkben, létrehozzuk ezt az érzést a testünkben. A kérés nem a hang által jön létre, hanem a szívünk ereje a nyelvezete, amit az Univerzum felismer.

Gondolok valamire, amire vágyom és hiszek abban, hogy a megoldás is ott van körülöttem… csak nem érem el. Mellkasomhoz nyúlok és megérintem a szívem… csak egy ujjal finoman. És felébresztem az érzést itt, hogy milyen, ha már az enyém lenne, ha már megtörténne a bármi, amit csak akarok. Érzem, ahogy átjár az öröm és a boldogság, a csodák világának megértése és szeretete. Addig teszem ezt, amíg érzem, hogy összeolvadtam a mindenséggel. Szinte érzem a vágyott dolog illatát, hiszen már látom, ahogy a várva várt  hazatalál, érzem, ahogy megtörténik velem az álom… és csak ülök, és benne lélegzem – érzem.

„Minden dolog, amit kértek egyenesen, közvetlenül a nevemben, megadatik néktek. Eddig még nem tettétek. Kérj hátsószándék nélkül és légy körülvéve a válasszal. Burkold be magad a kívánságoddal, hogy az örömöd teljes legyen.” (Tamás evangéliuma)