Ez az az idő, amikor a Jupiter elengedi Szaturnusz
kezét, és minden olyan fénytelenül egyszerű lesz. Lebontott csillagok és égi
díszletek, megalkotják valóságunk tompa és éles kontrasztjait, ékeit.
Beleakadozunk és megsérülünk, mert értetlenül bolyongunk a lecsupaszított
díszletek között. Az értés és értelmezés napjait éljük, mikor ne az égre pislogjunk,
hanem a földre, a lábunk elé és arra, aki velünk szemben áll. Addig nem tér ki
utunkból, míg meg nem fejtjük küldetését és akaratát, amit ránk teker önmaga
előtt is rejtett szándékával, kimutatott bántásával, belső zúgolódásával. Ránk
mért erejével és saját súlyával érkezik mindenki elénk és mellénk, akikkel tisztázni
és elrendezni elengedhetetlen mindent, hogy a kedvezőbb csillagállásokban már
tisztára mosott ingben üljünk egymás mellett, vagy végleg elengedjük azt,
akivel már dolgunk nincsen. Ez most a feladat.
Szűkre szabott határok és családi felbolydulások,
nézeteltérések és veszekedések. Távolodások és hideglelések, számon kérő perlekedések.
Évtizedes sérelmek és belső nyűgök, sértő magatartások. Egy nyitott zsilip,
melyből csak ez áramlik ki, elkerülhetetlenül és könyörtelenül, hogy a
rendrakás fejben és tettben – megtörténjen.
Ha sérelem ért bennünket valamikor, bármikor – a sérelmező fog velünk szemben állni ugyanazzal a szituációval és a visszavágás lehetősége a kezünkben lesz. Hajszálra pontos lehet az odamondás, tévedhetetlenül és matematikailag megtervezett. Megteheted, megtehetem… és létrehozok egy tükörképet, melynek tengelye a jelen pillanata.
… és
elenged a feszítés, megmutattuk milyen a sérelem... oly mélyen, feltáratlanul; megfigyelni a másik arcán a megvonaglott ráncot, ahogy felismeri az általa
elindított láncot. A fellélegzés mámora és az elégtétel pillanatnyi, a másik
percben ebben fürdőzni már tétova, mert a belső érzet nem enged ennek a kéjnek,
jobb esetben vigasztalunk, más esetben tovább toljuk ezt az édes szekeret.
Felismerni valaminek a lehetőségét és
tudni megkülönböztetni a másik sémáit a miénktől – tudás. Másképp reagálni és
feloldani – könyörület. Átmosni és széppé tenni – művészet. Megérteni a másikat
és látni saját vívódásainkat általa – megértés. És innen vezet az út oda, ahol
egyáltalán beszélhetünk arról, hogy mi is a szeretet. Majd egyszer…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése