Erény

Egy színes szalaggal a kezében - keres és kutat… bálákat mozgatva, áthajtogatva sok féle színű és fajtájú anyagot, hogy megtalálja végre az elképzeléshez illőt. Valamire hasonlít az agyonszorongatott darab, de megfelelőjére sehol sem akad. 

Semmihez nem illő és elvonatkoztatott, de ott arrébb még egy zsák hever – hátha abban párjára lel. Már az elején látni, hogy miféle textilek, élesre vasalt vásznak vagy puha rongyok, színüket eresztett fakó selymek. De az elszánt válogatás űzi mélyebbre és mélyebbre, hogy majd talán ott – megtalálja…

Lennie kell valahol, ahonnan ez is ered, hiszen itt tartja kezében, el nem tűnhetett. Megvalósult és létrejött – még ha foszló-oszló rongydarab – már csak ez hiányzik. Ő hiányzik. Az ilyen… kit ilyen szálak szőttek körbe.

Néha fel-felbukkan káprázata a szépségnek, de bárhova nyúl – ugyanazt a választ kapja. Sikamlós kelmék és flitterek, csillogó nercek és aranyperecek. Szűkítő slankok és hajtások, ing- ujjba vart csalások. Ámító és díszes zsebhelyek, szemetet aláfércelt szegletek. Takarásban lévő foszlások, álruhának álcázott rontások.

Hol lehet ebben az áradatban a keresett rész, hova szakad tovább a túlérett anyag. Ha csak egy kis sormintába tűzve jelenne meg, egy kemény - gallér mögé rejtett tömítés helyett, csak egyszer látná meg elveszett darabját az Egésznek.

És ha csak egy filozófiai idea, egy megfogalmazott szó-hímzés és cicoma? Vagy a legtökéletesebb formáját keresed? Egy megrajzolt szabásminta, mely vonalaiban és foltjaiban hordozza a végkifejletet?  Dobd el a mintát és két kézzel tartsd, ami a kezedbe kerül… fedezd fel a benne rejlő folyamatot és örülj, hogy ennyi is előkerült. Még fércelt az ujja és a dereka, eldolgozatlan a gombok sora, rögzítésre vár megannyi részlet… de majd valamikor… egyszer…  elkészül a (ő)kelme.