Daganat

Rátettem kezemet a hasára… arra a sebre, ami pár napja még kettévágva tátongott a világba, megmutatva mit rejt magában. Aki fölé hajolt és műtét közben nézte, … értelmezése egy életnek. A daganat megmozdíthatatlanul terjeszkedett, irányát és eredetét elrejtve, mintegy visszavicsorítva bámulójára, hogy fészkében meghagyja. 

Honnan várjuk a magyarázatot és a segítséget, mindent áthárítva műtőjére? Csak egy agy és sebészi ujjak, értelme talán csak logikai készsége és tanult objektivitása, mely keresve a megoldást sem jut előbbre… vagy talán az időzítés mértéke? ha észleljük, már beteggé tesz, talán a felhőtlenség elégedettsége, vélt vagy mélyen sejtett jelenléte… elodázó szembesülése és végül az idő megérkezése.

Érzem tenyerem alatt kitüremkedő nagyságát. Hűvös tapintása – rendellenes rosszasága. Vagy a szervezet, mint biológiai gépezet talán legprecízebb korrekciós hadművelete, mindent próbáló rendbetétele, hogy az eredeti alakját végül elnyerhesse? 

Lehet-e tudatban akkora fordulatot venni, hogy egész életünket felülírva, érzelmeinket és reakcióinkat sutba dobva képessé váljunk másfelé haladni? Az emlékeket átgondolni, rájönni, hogy a szép az csúnya, és a teher cipelése sorsunk beteljesedése. Hogyan lehet keserűből édest főzni, ha minden hajtás csak sorvadt kéreg. Hol az a szem, ami a fókuszt átállítva lát szivárványt millió fénnyel, ha eddigi lélekvilága a sötétség sértett odúiban élt? 

Hamis bálványok lelepleződése, ígért oltalmak elengedése, felesleges súlyok elvetése, önmagunk temetésének visszarendezése. Erőgyűjtés új felfedezésekre, szembesülésre és megértésre.