... szeresd felebarátodat

… muszáj dobbantanod egyet velem és felemelkedve jó magasra meglátni azt a „tájat”, amit egységében csak magasról értelmezhetsz, mert bár simogatja a fű a lábadat, vagy karcolja az ág a karodat, a „látást” ezekre a tapasztalatokra lebontva - nem ragadható meg az Egész.

Az embereket összekötő szövevény megfoghatatlan és láthatatlan, mint az immunrendszer meghatározhatatlansága. Mégis a legpontosabb megbízhatóság rejlik működésében – még a bennünket ért sérelmek és ellenséges fellépések is sarkallnak, továbbtolnak, feszültséget keltenek és cselekvésre bírnak, mint a belénk hatoló baktériumok és paraziták, melyek lelkünk szöveteinek újjáépítésében szorgoskodnak, molekuláris építő berendezéseink, mint fele-barátaink és irigyeink, akik segíteni akarnak. Lépjünk túl egy pillanatra a szerelem és a barátság fogalmán, bármilyen kapcsolódás értelmezésén, és nézzük meg ezt még magasabbról… ha már ellökted magad a talajtól és hagyod, hogy a légörvények gondolat csavarjai megtáncoltassanak… ott fent – velem.

Hangtalan néma kommunikációs rendszerek, sejtig hatoló vegyi mérgek, a szavak és tettek egymásért és egymás ellen. Kényelmetlen olvasás és kutatás, sorok közötti zöngevadászat, megfejthetetlenségig sötét viszonyulások. De nézd meg, hogy csalódottságodban hova feszít a keserűség és a düh, lásd meg a kifeszült szál ellenpontját és tudd, hogy lendülete odavisz. Ne bántsd, aki árt és fájdalmat okoz, hiszen megrendelt nano-sebészeink ők, kik indulatot keltve távolítják el az elhalt részeket életünk átértékelésre kész terepén. 

Ha lelked megküzdötte a magáét és fáradtan esik össze, utolsó erejével löki át felhalmozott szemetét testednek, hogy égesse porrá a benne rejlő mérgeket. A test gyógyulási folyamata analóg megújulásunkkal és újjászületésünkkel. Lázasan feküdni és figyelni lüktetését és fájdalmát, ahogy tisztító üstjében forr a feldolgozott lélekharc.