Mi a címe?

Mint egy zárt könyv, melynek, ha címet adunk – lehetünk ugyanúgy meghatározói életünknek, sorsunknak. Meghatározni és megnevezni azt az egy mondatot, ami egy magasabb rendű gondolat kell, hogy legyen; egy elrugaszkodott idea és fennkölt megfogalmazás. A fejünk felé kell tűzni, mint irányt, hogy mi az, ami mentén haladni akarunk. Szükségünk van egy küldetés tudatra, hogy életünknek meghatározható lényege legyen.

Szavainkkal és gondolatainkkal már arról fogunk beszélni, ami bennünk van egy magasabb szinten, amit megtestesítünk, és amire lehetőségünk nyílik életünkben tettekben és módban világra hozni, hozzáadni, vagy továbbfejleszteni.

A legnagyobbat kell gondolni, ami álomszerűségében megfoghatatlan és láthatatlan, de itt van velünk, részünk, mint egy más síkú hologram, egy Ős-terv, aminek a részesei vagyunk. A saját programunk és kódunk.

Legyünk megmentők vagy segítők? Esetleg felfedezők és áldozathozók? Vagy a szeretet csoportok kéztördelői? …netán harcosok és felforgatók, lázadók vagy elfogadók? Mit mondjak annak, aki mellettem áll és értelmemet kutatja… nem lehetek csak az, ami látszik; kövér vagy sovány, egy bevásárló vagy munkába siető, nem én vagyok a szakmám és a házasságom, ... nem pusztán öreg vagy fiatal, de nem is nő vagy férfi.

Minden ember szomorúsága és tévelygése a lélek háborúja, mely ha nem talál a térdnél magasabb felismerést, egy idő után lemond és elfojt, beszűkül és meghal.

Küldetésünk megfogalmazása elvonatkoztatott, ne keresd értelmét a kezed ügyében lévő dolgaid között. De ha címedet kimondtad, ez segíti lépésedet, hogy merre haladj. Támpontot és azonosulást ad, egy mélyebb megélését szellemi részednek. Ehhez kaptad a lelket és a testet, hogy az utána következő sorok már arról szóljanak. Hogy mesterként vagy örök tanítványként írod történetedet, elenyésző kérdése ez már annak, hogy a könyvedet egyáltalán, a kezedben tarthatod.