2013. szeptember 26., csütörtök

... adj még időt



A jó orvost megelőzi a híre és a neve. A megbízhatóságot és a tudást csak az sugározhatja, aki birtokában van. Az a gondolatunk támad környezetében, hogy átadhatjuk magunkat, döntéseire bízhatjuk életünket, megítélés nélkül elfogadhatjuk gyógyítását, segítségét. 



Pusztán doktori végzettségük nem egészítheti ki azokat az emberi érzeteket, kapcsolódásokat, amelyek komplexen fűzhetik a gyógyulni vágyót, életéért küzdőt orvosához. Pusztán doktori végzettségük az, ami abba a székbe ülteti őket, és teszi abba a szituációba, hogy emberek ezrei fordulnak hozzá. De ez nem elegendő arra, hogy segíteni tudjanak, emberileg helyt állni és körültekintően dönteni. Megragadható ennek a pozíciónak a sematikussága, rutinja, megfáradt gyógyszer-írása, mikor már csak fejeket látnak bejönni az ajtón és minden fej problémáról beszél. Hol az a pont, ahol elveszhet a lelkesedés és a körültekintés, az odafigyelés; mindent számításba vevő mérlegelés.

Vizsgálatok nélkül, látatlanban felírni egy morfin alapú tapaszt, mely csak napokat hagy. Szigorú orvosi felügyeletet igénylő szer, mely megköveteli a személyes konzultációt, vizitet. Csak azért mert öreg, és csak azért, mert úgyis meghal – nem vehetek el tőle heteket. Az élet utolsó perceit is őrizni kell és kapaszkodni belé, mint megváltó kiváltságba, utolsó lélegzetvételekbe. Elvenni és leírni… ehhez is ember kell.



Fáradt a világ… orvos és beteg, embertömegek haldokolnak és próbálják menteni azt, amijük maradt. Mészárszékek és túlterhelt kórházak, agyongyötört nővérek, arctalan sérültek.



Tedd meg magadnak, hogy ne legyél beteg… éljük túl ezt az életet. Haladjunk afelé, hogy képesek vagyunk és leszünk – mindenre, ami most még csak Isteni. Engedjük be a hitet és az önmagunkba vetett bizalmat, hogy mindennel rendelkezünk, ami gyógyíthat és megmenthet bennünket – önmagunktól... a világtól. Mi vagyunk az urai testünknek és lelkünknek. Nyissuk meg tudatunkat és szívünket, takarítsuk ki elménket, hogy elfogadni, megérteni és tenni képesek legyünk – önmagunkért – a világért… mindannyiunkért.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése