Dimenzió ugrások

Jövök, már jövök… csak el ne veszítsem az irányt és mindazt, amit kezembe adtál. Adj erőt karomnak, hogy kitartsa a munkát és éltesd lelkemet, hogy ne veszítse el valóságodat, mely csak hitemben élhet velem. Egy halvány érzet, mely örökösen nógató sugallattá vált és nem hagy nyugtot, hogy utamat rendületlenül járjam tovább. De merre is tart nem tudom sokszor, annyira nehéz és bonyolult, megérteni és megértetni, ami csak a fejemben szavakká tolult. Kimondom, de mondatokba rakva már csak hangok és sorok, de vajon kifejezhető-e az, amit gondolok.

Összekuporodva megbújni az érzelmek mögött és tudósítani mindazt, ami mindenkiben ott dübörög. Egyformán sírunk és nevetünk, mindahányan vagyunk; egytől egyig a Földön – mi egyek vagyunk. Van, aki egy hatalmas szeletből, csak az alját látja, de van, aki már a tetejét markolássza. Itt-ott kicsúszik a kezek alól, de a pillanatnyi érintés új erőket indít el és hit helyett már tudást ad. Bizonyosságát annak, hogy van még feljebb és feljebb, de mindenki képvisel valamit, ami elengedhetetlen. Így kerek az egész földi történet, melyet krónikásaink számunkra megírtak, minden mögött húzódó egyetemes rend, csak apró termetünk bukdácsol idelent.

Felkészítő próbák és gyakorlatok, de most már a cselekvés jött el. Mindenki tegye le a hatalmas zsákot, és nézzen bele, mi is az, amit cipel. Túrj bele bátran, és ami benne van, dobáljad szerteszéjjel, mert már nem kell. Agyongyötört érzelmek, csontig lerágott kapcsolatok, emésztő gondolatok, megoldatlan múlt és sok elszakadt húr, koldusköpeny a szerelemért, egy igazi repülésért, vágyak, tárgyak, szokások és ragaszkodások. Emlékek és gyászok, felejthetetlen élménytábor, képzelet és elmélkedés, tévútra csúszott sok-sok vélemény. 

Engedjünk el fájdalmat és örömet, keressünk semleges terepet, ahol megtapasztalható a nyugalom és az igazi szeretet. Dimenzió-ugrások és kapuk, ahova terhünket már nem vihetjük. Ez az egyetlen módja a haladásnak, a megújulásnak, változásnak.

… tedd csak le, mert nehéz. Bár megválni tőle olyan, mint saját magunkat temetni. Mindazt, ami meghatároz és egyénné kovácsol, de ezek csak Önmagunk előtt felállított határok.