Sokan döntenek úgy, hogy letelepednek a szigeten. Ilyen vagy
olyan okból választják az elvonulásnak ezt a fajtáját. Valami hiányzik az
életükből, amit leginkább a távolságban élnek meg. Minél messzebb van, annál
kívánatosabb és extrább. Megszakítják addigi munkásságukat és életvitelüket és
mindent felszámolva érkeznek ide. Mintha két lépés között lebegnének. Ahonnan
jöttek úgy tudják, kiteljesednek, ahova
érkeztek úgy tudják igazán ott teljesek, ahonnan eljöttek. Talán van is valami
kényelmes ebben az állapotban, hiszen senki nem vár el többet tőlük. De ők
maguk sem önmaguktól. Lehetővé vált számomra, hogy elmenjek egy házszentelő
szertartásra. Egy spanyol hölgy költözött ide nemrég. Kibérelte a földet, rajta
a házat. Bali szokása szerint, meg kell tisztítani a házat és a védőszellemek
elé kell bocsátani a változást.
A helyi emberek előkészületeit figyeltem a ceremóniára.
Mindent gondosan elrendezgettek, virágkosarakat, tálkákat, éneklő asszonyokat és
minden kelléket a ház szentélyéhez vittek. Lázas izgalom járta át a megrendelt
szertartást. Számukra ez fontos, aki megrendelte annak is fontos, mert itt így
szokták. Üdvözlésemre elém jött a ház asszonya. Indonéz ruhában, virággal a
hajában – ahogy kell. Leültünk egy hatalmas teraszon és teáztunk. Figyeltem,
ahogy a teraszon lévő buddha szobrokat, hogyan rendezgetik végleges helyükre. A
falon lévő Gautama portré be lett építve a csobogó szökőkút koncepciójába és ha
működött volna, valószínűleg az állán folyik végig a víz. A további ülő,
meditáló, nagy hasú és öreg-fiatal szobrokat mindig egy újonnan felvetődött
szempont szerint próbálták harmóniába mozgatni. Mindezt a maguk spanyol,
harsány módján. Jó kedvvel és derűvel, túlkiabálva a távoli templomok nem halk
hangját. Megérkezett egy újabb vendég. Egy lila csomagolásba elrendezett koros
hölgy, akinek nem volt kedve megöregedni. Jó kedve és derűje nagyon tetszett
nekem, főleg ahogy egy hatalmas selyem masnival átkötözve próbálta összetartani
a testét. Kedvére való volt a helyi szarong, mert kilibbenő lába szabadon
megmutatkozhatott a világ ámulására-bámulására. Igazi jelenség volt, aki
lehengerlő stílussal és életkedvvel csöppent bele a spirituális lakberendezés
gondjainak közepébe. Mint kiderült Barcelonából való és pár éve él a szigeten.
Kérdésemre, hogy miért jött pont ide, a válasz egyszerű volt - a fiúk szépek és
olcsóak.
Halk csilingelésre lettem figyelmes… elkezdődött a
szertartás. Odaléptünk a szentélyhez és akkor megláttam őt. Egy fiatal pap
személyében próbált meg kiengesztelni a sziget, egy pillanatra feltárva belső
értékeit és igazi tisztaságát. Nem hagyva elfedni mindazt, ami még létező és
meglévő, de értéke és gazdagsága – ritkaságában rejlik. Törékeny jelenléte
megtörte az elburjánzott kedélyeket és térdre borító tisztelete hatotta át a
kertet. Csend lett. Ez az ember képes volt megjelenésével és méltóságával a
szertartást abba a mederbe terelni, ahova való. Tisztító és démonűző rituálék
sora, negatív energiák gyűjtése és égetése… mindent a lábai elé vittünk és
gondjaira bíztuk. Kecses mozdulatokkal kergette el a rosszat és finom kezei
égnek emelve engesztelték ki a világ fekete-fehér kockás törvényeit.
... A kis csengettyűt egy rongyba tekerte, belebújt papucsába,
és ahogy érkezett úgy távozott –hangtalanul, a vendégek csörömpölő koccintásai
közepette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése