Első napok ...

Mindenki haladni akar, hogy fejlődés-e… senkit nem érdekel. Egy alig értelmezett változás cibálja mindenki ruháját a mozdulásra, de még ennyi kusza és kapkodó mozdulat nem volt, amióta megperdült a világ körülöttünk. Levegőért kapkodva keresünk elvonulásokat, mindenféle szigeteken és ligeteken, minden észt elhagyva bújunk az egyszerűség sötét köpenye alá. Túldimenzionált látással meredezünk az ég felé és keressük a kibontakozás útját. A megjárt ösvények nehézsége feszít bennünket a visszalépés nyugalmába és oltalmazó naivságába. Ez a dzsungel Bali. Az itt élő emberek úgy döntöttek, hogy nem lépnek ki abból, amiben élnek. Minden elrendezett valóság teljes. A változás abban áll, hogy állandóan átértékelve újabb és újabb alapokra helyezve tartjuk meg hagyományainkat, lényegünket. De ez vajon ugyanaz? Az átgondolt és változtatásra kész állapot, ha elmozdul vajon még mindig hagyomány? Mi az állandóság egyáltalán, bár lebontva lerágott csont, hogy nincs…  Az állandóság talán egy megtalált nézőpont, amin keresztül a dolgok múlékonysága megragadható. Bali nem szeparál jót és rosszat, fehéret és feketét. A kontrasztok itt békésen megférnek egymással, tudva, hogy egyik nem létezhet a másik nélkül. Ha ezt megértjük, akkor Balin nem keressük a fejlődést, hanem olyan látást sajátíthatunk el, ami - ezt a fizikai sajátosságát életünknek- segíti feszültség mentesebbé tenni. Engedjük el az ashramok és meditációs központok invitáló segítségét és merjünk megállni ennek a színes forgatagnak a közepén és elvárástól mentes várakozással figyelni, mire is tanít.

Előző alkalommal, amikor itt jártam egy keresés volt, egy gyógyítói kutatás, de inkább hajlott egy ismerkedésbe, feltérképezésbe, aminek időnként vakációs hangulata lett. A templomok kolompoltak a fejemben, a szarong simogatta a lábamat, a virágok csiklandozták az orromat… az igazi turisztikai képeslapok szereplőjeként, de megláttam azt az oldalt is, amit sokan nem akarunk észrevenni. Most, hogy újra itt vagyok, tudom, hogy igazi alámerülés lesz és most jön a realitás. Kész vagyok elengedni az illúzióimat és megélni azt, ami van. De azt is tudom, hogy a két hatás a végén meghozza azt a letisztult ismeretet, ami szeretetemet az itteniek felé, a sziget felé reálisabb és ez által erősebb valósággá teremtheti. Hogy erről a pontról vagyok képes megkötni azt a szövetséget Balival, amit életem során magam mellett akarok tudni. Hogy miért? Nem tudom. De vajon van-e közöttünk valaki, aki valamit igazán Tud.