2013. február 10., vasárnap

Bangsal ereje...



A mágia zárt ereje, elrejtőző hatalma a láthatatlanságban és az érzékfelettiben van. Az isteni energiák magasztossága és felsőbbrendűsége, szabad szárnyalása, mindenhova elérő léleknyitogató, elrugaszkodott jelenléte, mintha pihenőt fújt volna saját magának, vagy más földrészekre, életterekre irányította angyali üdvét.


Az utca porában csak néhány lézengő lidérces alak, a szegénységtől és a sziget határaitól elzárt fantom lélek-kóválygása. A néptelenség becsapása, mert míg a szem inger után kutakodik, a rejtett mozgás tapinthatósága kúszik fel a karon és a tarkón. Suhanás és hirtelenség, árnyjáték és tűnékenység,dimenzionális eltolódás. Roskadozó házak és kapuk, mögöttük bomló udvarok és földszagú párnák, ahogy a figyelem kúszik beljebb és beljebb, mint vonagló kígyó mutatja az utat, míg bele nem ütközik egy sötét arc mélyfekete szembogarába. A szándék határozza meg a szolgálatot és végrehajtó udvartartását, mely élőlények mikrokozmikus bolyongása a közös éterben, ahol felfedező utamat teszem. A nélkülözés és az emberi vágyak teszik létszükségletté a szerzés és megnyilvánulás teremtményeinek sokaságát elengedhetetlenné, és ezek szellemi jelenléte népessé az utcákat. Millió vezérfonal kuszálódik ki egyik házból a másikba, hogy az elindított küldetés földöntúli erejével csapjon le arra, akinek szánták. Zsongás és hemzsegés. A túlburjánzott növényzet élővilága megannyi segítő kobold és gnóm metaforikus élete egy frissen kitépett gyökér, csepegő nedűjében és méreg koktéljában, a kiszáradt levelek csontváz zörgésében, állatok és emberek kitépett haj és szőr reptében, melyben az élő hús jajdulása ivódik bele annak sejtfájdalmába. Ebben a világban nincs sámán sem mindent tudó mágus, az ébredéssel van jelen a más világ és az álomban folytatódik szüntelen, hogy észrevétlen fejthesse ki erejét mindaz, amit a napfénye alatt gondolatok milliói és az akarat láncra vert rabjai, a vágytestek kapuőrei megidéztek. Mint egy elszabadult hadsereg, fegyelmezés nélküli, önerőre kapott világ lüktetése, melynek a muzulmán mecsetek imára hívó dalai vetnek véget pár órára, hogy aztán a beléjük kántált élet- energia újra kiszabaduljon. Allah tisztító éneke harsog végig a levegőben és megállásra kényszerít minden élő teremtményt, hogy tisztulásra bírja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése