Nem egyedül … egy félálomból riadás és egy kirajzolódott
árny áll a fürdőszoba ajtajánál és éppen a villanyt kapcsolja fel és ez még
mindig álom, vagy jelenlét… Felülök és figyelek, érzem, hogy valaki van a
fürdőszobában, de elfáradok a feltételezésbe és visszaalszom, de arra ébredek megint,
hogy valahol megnyitották a csapot… és ha az ébredésnek vannak fázisai, akkor a
totális ébrenlétben hallom, hogy nálam csobog a víz…
Rendben. Ismerkedjünk… átjárható láthatatlan és látható.
Mutasd magad, hogy megértsem, miért alszik itt mindenki kis lámpa mellett és
miért érzem azt, hogy nem akarom bezárni az ajtót, mert megfulladok. Hogy miért
pislogok bele a sötétbe, mintha lenne ott valami, miért kopog a tető és miért
csobog a víz, miért kenődik a falra árnyék és miért ébredek reggelente ólomként.
Érteni akarom miért az irtózat a sűrű sötéttől, a helyiek legnagyobb
félelmétől, miért fénylabdaként érkezik a démon az erdő mélyéről. Ha az itt
élők látják a jót és rosszat, miért félnek a szellemektől? Ez a hely alkalmas
azokra az energiamozgásokra, ami érzékelhetővé teszi a manifesztált árnyjátékot.
Ezen a játszótéren kell magamat újabb felismerések össztüzébe helyezni, hogy személyemet
újra tudjam építeni egy magasabb lépés előkészületeként. Beleizzadva egy
agyongyűrt lepedőbe átélni az érthetetlent és látni magamat három lépés
távolságból, hogy milyen reakcióim vannak, mik a legrejtettebb félelmeim, és ha
beszélek valamiről és hiszek valamiben, miért a test reszketése és irtózata? Hogyan
tudom felzárkóztatni elmém impulzusaihoz, hogy ne kínzó fáradtsággal váljon eggyé
az értelemmel.
Ismerem-e önmagamat annyira, hogy a messziről figyelt mozdulataimat
megértsem. Miért teszek automatikusan imaláncot az ajtóra, miért érzek védelmet
egy hangban, aminek utat engedek, hogy a távolból beszivároghasson a messzi
városból, miért nem húzok be függönyöket és reteszeket, és ha nincs más
megoldás az egyik lábam a földön, a másik az ágyon – ami az álom területe. Finom
kitessékelése kísértet lakótársaimnak. Ki az a részem, aki ezt már régóta tudja
és mutatja nekem… aki csak itt bír aktív lenni és a saját közegében alszik.
Hányan vagyunk?... talán sokan, de az önmegismerésnek ezek a fázisai kirúgnak a
pszichoterápiák szűk foteljeiből és elhiszem, hogy az a hasadás ami átélhetővé
vált – normális.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése