Belső utazásaim során,
varázsdobozommal a hónom alatt, beléptem egy olyan birodalom kapuján, ami
hatalmas erőket rejt magában, olyan a szaga, mint a túlérett savanykás nyák,
amihez ha hozzáérsz, soha nem fejted le magadról. Megérzed különböző erjedési
fázisait, az állandó jelenlétét, nyúlós megtapadását, mint valami
nélkülözhetetlen tényt, ami magatartásunkat szabályozza. Világi
megfogalmazásban a neve: rák. Valami, ami ha hozzánk ragad, az idő folyamán
megsokszorozza az erejét és tömegét. Minden elhullajtott könnyben ott lapul a
bugyborékoló lélegzete, minden szorongásban rugalmas feszülése, és minden lelki
megterhelésben az eltéphetetlensége, ahogy beépül testünk vérkeringésébe. A
lélek sebhelyei, a test gyenge pontjai – mondják. Hát ezek azok a helyek, ahova
időnként bekukkantok – szóval, a varázsdobozommal a hónom alatt. Örömmel csapom
fel a fedelét és húzom elő szalagjaimat, színes erőimet, keresve, hogy mihez
köthetem, hova társíthatom, hol az a másik szalag, amit a tudatra ébredés
szálai fonnak, hogy a jelenlegi állapotért személyes felelősséggel tartozunk.
Ugyanis, csak a kettő elegyéből születhet meg a teljes gyógyulás.
Egy hatvan éves asszony családja
keresett meg. Vastagbélrákot diagnosztizáltak pár hónappal ezelőtt
Erzsébetnél. Tudni kell, hogy a vér és a
nyálka ősi szubsztanciák, melyek magát az életet, annak eredetét jelképezik. A
beteg ezen anyagok bizonyos mennyiségétől megszabadul, vagyis lényének, lelkének
bizonyos részét mintegy feláldozza környezete vagy családja érdekében. E
reakció nem annyira a szeretet, hanem az attól való félelem, hogy az ember
saját lényét, senkitől sem függő létezését megformálja. Hiányzik az erő, inkább
alárendeli magát másoknak, csakhogy ne kelljen megfogni egyetlen téglát sem
önmaga várának megerősítésére.
Szellemi-lelki működészavar – az
immunrendszer terhelése – a megfogalmazott meghívó levél érkezéséhez ennek a
görnyedt hátú tanítónak. Lelki feszültséggel, szomorúsággal, elkeseredéssel és magánnyal
táplálkozik, mindegy számára a felhozatal, csak hibás lelki magatartás terítsen
számára. Erzsébet, a bemutatkozás során egy lépéssel hátrébb állt lányai háta
mögött. A határozatlanságot így lehet
koreografálni a legkönnyebben, bár észrevenni nagyon nehéz. Puha kis talpakon
jár, és csak azt lehet érezni, ahogy súlyos, csonttalan kezét valaki vállán
pihenteti. Szóval a határozatlanság kacsintott rám - jelen esetben a két
vér szerinti leány válla mögül és kezét nyújtva súgta a nevét.
Ha nincs felismerés, akkor hogyan
emésztődik meg a felhalmozott konfliktusanyag, hogyan kerül feldolgozásra? Ez
hatással van a betegség intenzitására, fokozódására, vagy teljes eltűnésére.
Ha nem tanuljuk meg a szeretetet,
mert nem kapjuk meg, nem épül belénk atomi szinten, a mozdulatok széles skálája
nem segíti kifejeződését és lelkünk nem ismeri fel simogatását, ha nem érezzük
biztonságát és selymességét, ha nem halljuk a hangtalan suttogásban, nem lesz
finomabb magasabb lényegünk, ami körülöleli fizikai lerendeződésünket, akkor
elbizonytalanodunk és határozatlanok leszünk. Ha mi határozatlanok vagyunk és
bizonytalanok, ezt tanítjuk a gyerekeinknek is. Nem tudjuk őket átmelegíteni,
mert mi is jegesre fagytunk abban a küzdelemben, amit az érzelmi túlélésért
folytatunk. A döntésképtelenség beengedte Kemoterápia mérgezett nyilait és a
kérés, hogy hatástalanítsam, amennyire ezt lehetséges, de legalábbis tartsam az
immunrendszer elnehezült testét a másik oldalon. Két kézzel és kis vállszélességgel
nekifeszülni egy ernyedt és önsúlyától zsibbadt motornak több mint felesleges.
De a gondolat, hogy valamiért a sors beültetett ebbe a körhintába, a
várakozással és egy esetleges tanulság reményében keringtem az eseményekkel
együtt.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése