2013. április 8., hétfő

A rák




Belső utazásaim során, varázsdobozommal a hónom alatt, beléptem egy olyan birodalom kapuján, ami hatalmas erőket rejt magában, olyan a szaga, mint a túlérett savanykás nyák, amihez ha hozzáérsz, soha nem fejted le magadról. Megérzed különböző erjedési fázisait, az állandó jelenlétét, nyúlós megtapadását, mint valami nélkülözhetetlen tényt, ami magatartásunkat szabályozza. Világi megfogalmazásban a neve: rák. Valami, ami ha hozzánk ragad, az idő folyamán megsokszorozza az erejét és tömegét. Minden elhullajtott könnyben ott lapul a bugyborékoló lélegzete, minden szorongásban rugalmas feszülése, és minden lelki megterhelésben az eltéphetetlensége, ahogy beépül testünk vérkeringésébe. A lélek sebhelyei, a test gyenge pontjai – mondják. Hát ezek azok a helyek, ahova időnként bekukkantok – szóval, a varázsdobozommal a hónom alatt. Örömmel csapom fel a fedelét és húzom elő szalagjaimat, színes erőimet, keresve, hogy mihez köthetem, hova társíthatom, hol az a másik szalag, amit a tudatra ébredés szálai fonnak, hogy a jelenlegi állapotért személyes felelősséggel tartozunk. Ugyanis, csak a kettő elegyéből születhet meg a teljes gyógyulás.


Egy hatvan éves asszony családja keresett meg. Vastagbélrákot diagnosztizáltak pár hónappal ezelőtt Erzsébetnél.  Tudni kell, hogy a vér és a nyálka ősi szubsztanciák, melyek magát az életet, annak eredetét jelképezik. A beteg ezen anyagok bizonyos mennyiségétől megszabadul, vagyis lényének, lelkének bizonyos részét mintegy feláldozza környezete vagy családja érdekében. E reakció nem annyira a szeretet, hanem az attól való félelem, hogy az ember saját lényét, senkitől sem függő létezését megformálja. Hiányzik az erő, inkább alárendeli magát másoknak, csakhogy ne kelljen megfogni egyetlen téglát sem önmaga várának megerősítésére.


Szellemi-lelki működészavar – az immunrendszer terhelése – a megfogalmazott meghívó levél érkezéséhez ennek a görnyedt hátú tanítónak. Lelki feszültséggel, szomorúsággal, elkeseredéssel és magánnyal táplálkozik, mindegy számára a felhozatal, csak hibás lelki magatartás terítsen számára. Erzsébet, a bemutatkozás során egy lépéssel hátrébb állt lányai háta mögött.  A határozatlanságot így lehet koreografálni a legkönnyebben, bár észrevenni nagyon nehéz. Puha kis talpakon jár, és csak azt lehet érezni, ahogy súlyos, csonttalan kezét valaki vállán pihenteti. Szóval a határozatlanság kacsintott rám - jelen esetben a két vér szerinti leány válla mögül és kezét nyújtva súgta a nevét.


Ha nincs felismerés, akkor hogyan emésztődik meg a felhalmozott konfliktusanyag, hogyan kerül feldolgozásra? Ez hatással van a betegség intenzitására, fokozódására, vagy teljes eltűnésére.



Ha nem tanuljuk meg a szeretetet, mert nem kapjuk meg, nem épül belénk atomi szinten, a mozdulatok széles skálája nem segíti kifejeződését és lelkünk nem ismeri fel simogatását, ha nem érezzük biztonságát és selymességét, ha nem halljuk a hangtalan suttogásban, nem lesz finomabb magasabb lényegünk, ami körülöleli fizikai lerendeződésünket, akkor elbizonytalanodunk és határozatlanok leszünk. Ha mi határozatlanok vagyunk és bizonytalanok, ezt tanítjuk a gyerekeinknek is. Nem tudjuk őket átmelegíteni, mert mi is jegesre fagytunk abban a küzdelemben, amit az érzelmi túlélésért folytatunk. A döntésképtelenség beengedte Kemoterápia mérgezett nyilait és a kérés, hogy hatástalanítsam, amennyire ezt lehetséges, de legalábbis tartsam az immunrendszer elnehezült testét a másik oldalon. Két kézzel és kis vállszélességgel nekifeszülni egy ernyedt és önsúlyától zsibbadt motornak több mint felesleges. De a gondolat, hogy valamiért a sors beültetett ebbe a körhintába, a várakozással és egy esetleges tanulság reményében keringtem az eseményekkel együtt.






Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése