Mindennek ára van. A legapróbb zajod elárulja jelenlétedet az
ajtó előtt ácsorgónak. Súlyos aktákkal a hóna alatt kapirgálja ajtódat
beengedésre várva, hogy számot adhass mindenről, amit gondolni és vélni mertél,
amit tettél és amit nem tettél. Súlyos kövér betükkel tele rótt jegyzetek
repülésedről és bukásodról, hangos kacagásodról és sírásodról. Belevágyódni az
élet képzelt asszimetriájába és letérni utakról és irányokról beleveszve a
kanyarok kerékccsikorgató hullámaiba, külön csatolt papírokon. Rovátkák és
rubrikák félresiklott lépésekről, pillanatnyi levegővételekről és lelket tágító
sóhajokról. Megszámlálhatatlan sok rezsim szolga indul útnak nap, mint nap,
hogy ajtók előtt ácsorogva nyújtsák be a számlát, fenntartva a Rend
kikezdhetetlen rémuralmát. Érkezésére összesúgnak a folyosókon és a lépcsőfordulók
zeg-zugaiban, sok suhanó kis papucs és cipő oson rejtekének védelme mögé. De
megtalál és könyörtelenül kopogtat, hogy kvadrátokba és csíkokba préselje
túlkapásaidat, álmaidat.
Megkocogtatja ajtódat újra és újra, hogy leültesd és végre megérthesd
a rád mért restanciák bonyolult hálóját. Nem maradhat eldolgozatlanul egy kósza
szál sem, hiszen elszámoltatása örök szabálya és törvénye létünknek,
beleütközve a világ alá vert tartóoszlopokba
– ha van egyik oldal, akkor van másik is, hiszen egymás nélkül nem létezhetnek.
Az ellentétek polaritása képezi az egyensúlyt, amelyből millió lélek
dezertőrként szalad más irányokba, hogy levegőhöz jusson egy mélységesebb emlék
után kutatva. Emberi formánk három dimenzióra butítva adja meg korlátainkat és
falainkat, megértetve és tanítva, hogy szárnyalásaink és tévelygéseink
osztályozásra várnak. Az érzelmi fegyelmezetlenség a fegyelem éles szuronyait
tolja bordáid alá, hogy a kettényílt bőr emlékeztessen eltévedésed fájdalmára. Futásod
és szárnyalásod a megállásra kényszerítő bezártság fekete zárkáját nyitja meg,
véget vetve bolond rohamaidnak. A tűz lángoló karjai tartják markukban vizes
vödreiket, hogy önmaguk és mások perzselt sebeire önthessék kioldó ellentétüket,
hamusárrá torzítva azt.
Ha megemeled fantáziáid és vágyaid poharát, döntsd hátra a fejed
és hagyd, hogy belekapjon hajadba a szél…, de tudd, hogy ami benne van… mind meg kell
inni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése