A Királynő tétova
marad, ha elszáll a gond, ha nem kérik védelmét és jelenlétét. Megijed a sima
szálaktól, lényegét látja a zűrzavarban.
Milyen ha önmagáért való lehet?
Mindenki válla alá hajolni és tündökölni, tudni a pótolhatatlant, az egyetlent,
aki kivívta a sok csontos test törékenységét és félelmét. Visszhangzik a lelke
a sok bajtól, de királynő ő, hiszen szeretve van és várva minden pillanatban.
De ha a nehézkes testek könnyebbé válnak és kiegyenesednek... a tűz ereje löki arrébb, még mielőtt szemébe nézhetne a másik.
Senki
nem képes meghódítani, mert nem is engedi magához a kétség lehelletét, hogy
egyáltalán dönthessenek felette.
...De ha most az egyszer ott ragadt a szív? Baj,
mert a királynői korona inog meg… ha ott ragad háta görbe marad és már nem
fenséges, hiszen csak egy öreg Remete ő, akit mindenki változása hív elő.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése