Galéria

Egy színtelen papír makettből, stilizált helyiség, berendezésekkel, de tudva, hogy az egy csodálatos galéria vázlata.. többen a helyiségben és egyszerre kiálltottunk fel, hogy így fog kinézni! ha majd lesz... de fordulat a fejben, hiszen készen van, kész!... és abban a pillanatban töltődött fel az univerzum legcsodálatosabb színeivel, mint egy kifestő könyv, mennyei színkavalkád, lüktetés, élet... hatalmas körforgásba került minden. Megelevenedett és élettel teli lett. Hatalmas festményeket kezdtek el behordani és egy (általam régóta ismert ember), spiritualitást szimbolizáló turbánnal a fején, kezdett átfesteni minden régi, elavult, fakó képet azokkal a színekkel, ami a világunkban talán nem is létezik. Minden alak és táj átformálódott és rejtett részét bontakoztatta ki. Beléphettél bármelyikbe, ott lehettél és láttad, ahogy a festményen lévő színek rádfonódnak és a képbe illesztenek. Arrébb egy vízesés, amelyben két ember támogatta egy harmadik fejét, kinek testét ellepte a víz, azzal az igyekezettel, hogyha nem tartják – belefullad… 

Hirtelen mozdulattal metszettem el saját zsebeimet, millió és millió szalag ömlött ki belőle, érzések, minden, amit benne összegyűjtöttem. Gurultak szerteszéjjel minden irányba a padlón, és amikor úgy tűnt, hogy vége az áradatnak, és minden az enyészeté és az emlékeké... felnéztem és láttam, hogy az egyik polcon gyönyörűen összerendezgetett, igazán válogatott, szép papírokon rajzok, minden pillanatról, amit csak átélhettem. A galéria része volt már, nem az enyém... a teremtményé, tehát örök.

A médiumitás előkerült, valahonnan mélyről, látás színekkel és tudom, hogy ezen az úton, amin haladok ezt teremtettem meg - belül. Fantasztikus szimbolikája az álom a gyógyításnak. ... És ehhez ő kellett, ki felnyergelte tűzlovamat, hogy elindulhassak vízióimmal és álmaimmal ezen a véget nem érő  vágtán.