Az átkelés 40 napja

A gyász sokféle lehet. Valamit megéreztem az általában folyamaton túl, hogy még hogyan lehet. Számomra is ismeretlen az út, csak érzem, hogy távlataiban más, máshogyan tanulás – amit átadni, leírni muszáj. Tanulnunk kell a halált. Ez a legfontosabb felismerésem, mert amíg azt mondjuk – mi, akik maradunk – hogy béke legyen vele, addig a béke csak mibennünk keletkezik. Odaát nagy a zűr és a baj, amit segíteni kell innen. Nincs vége a koporsó lezárásával és az ágy áthúzásával, hisz szeretteink maradnak, továbblépni nem tudnak és nem is értik mi történt velük.

Azért gondoltam, hogy a blog témáitól elválasztva külön fejezetként kezdem, hogy akit felkavar és szembesülni nem akar – azt nem bántom. Nem felkavarni és megzavarni akarok, csak személyes aktualitásomból merítve talán átadhatok, megoszthatok.

Édesanyám tiszteletére és kísérésére szánom ezeket az írásokat, akit elvesztettem alig pár órája.

Az átkelés 40 napja címmel indítom útjára ezt a csodálatos tapasztalat sorozatot.