A fájdalomember

Az ember, aki mások fájdalmából élt. A fájdalomból táplálkozott, amit okozott és amit elszenvedett. Ez juttatta lélegzethez, és az egyetlen érzelemhez, amire képes volt – a fájdalomhoz.

Nem viselte el mások derűjét, sem jókedvét, irányába fordult kötődését és szeretetét. Ott nyert életerőre, ha azt észrevétlenül alázhatta és nyíltan tiporhatta. Könyörtelen mozdulattal és tettel volt képes véget vetni egy önfeledt mosolynak, vagy boldog pillantásnak. A megdöbbenés és megrőkönyödés, a levegőben megakadt hang és nevetés enyhítette mellkasának szorítását. Beleszimatolt és hátradőlt. Szavakat keresett, vagy csak elfordult és szó nélkül távozott. Az otthagyott  szempár meredt nézése szúrt sebet hátába, de mint egy önkínzó perverz feszítette neki a hátrahagyott sírásának. A sértett düh csiklandozta és játékra ingerelte. Megbékítette, megmelengette és amikor újra boldog szempár nézett rá, akkor kezdte el lélekgyötrő vacsoráját. Saját szenvedéséről beszélt és kéjesen figyelte, ahogy a nevető arc együttérzésbe rándul és sajnálatba. Mesterien hívta elő a szégyenérzetet és bűntudatot, amiért más nem szenved úgy, mint ő. A végső beteljesülés pedig, mikor más ember már jobban szenvedett, mint ő maga… és ez az a pillanat, amibe beleslukkolva észrevétlen húzta ki a másikból a vonagló fájdalmat.

Kevés olyan embert ismertem, aki saját belvilágának halálra üldözött uralkodójaként kínlódta át az életét. Lelkének sötét ásító bugyrait minden nap megtölteni táplálékkal, több, mint szolgaság. A benne feszülő kielégülésre vágyó éhes koboldok ezrei rángatták, megkötözték és égették. Megfejthetetlen, hogy hogyan költöztek belé, milyen gondolatok által és mikor… talán egyszerűen csak így született. Ilyennek, aki ezeket a démoni erőket képes volt kezdettől fogva magába fogadni és éltetni.

Hogy milyen volt a világi arca? Hogy hogyan néz ki egy ilyen ember ha kilép az utcára? Felismerhetetlen… és hogy miben rejlik az ereje? … abban, hogy nem hiszed el. Mert túlhaladja az értelmet, az érzelmet, az emberi lelket… csak azt érzed, hogy valami megmagyarázhatatlanul nagyon, de nagyon fáj.