Visszahúzódtak az Istenek és figyelnek. Nem mutatkozik meg a segítség, learatjuk mindazt, amit tettünk. Csak fizikai tanítások vannak. Nincs idő elmélkedni, sem meditálni, sem keresni… tenni kell. Csak a test dolgozik és a lélek. Felkorbácsol eltemetett természetet, összekovácsoló és együttérző cselekvéseket. Tenni egymásért, a másikért, a fizikai életünkért. A munkánkért, eredményeinkért és mindennapi ételünkért. Katasztrófák közeledte és történése hoz össze aktivitást és indítja be a túlélés ösztöneit. Nincs idő égiekkel társalogni és szeretni, küzdeni kell. Csak a test mozog és mögötte a lélek.
Ez a felismerés csak a nehéz test elrugaszkodásában rejtőzhet, az izmok feszülésében, a riadt szemek egymásra nézésében, a megmentésre váró gyengék reszketésében, erdők vadjainak küzdelmében, a segítés vágyában és összefogásban.
Ehhez kellenek a fizikai valóság ólmai, hogy ezt az erőt belengetve, mint egy súlygolyót, tudjunk utat törni felismeréseinknek és győzelmünknek. A megkönnyebbült mosolynak, a hálának és örömnek, a túlélésnek… magának az életnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése