Gyorsaság

A változás jó. Minden mozdul abban a pillanatban, hogy a megállás illúziója megtörténne, az elme lassan értelmezi és megköti, hozzászokik és megszereti. Sok idő egyetlen pillanatban, ami már akkor elmúlt, amikor észrevettük. A levegő vibrálása, testünk atomjai csak energiaminták, rezgéshullámok, melyek változtatják alakjukat és meglepő módokon tudják átformálni önmagukat. Minden rezdülés, minden sejt az egész világegyetemet reprezentálja. Nincs állandóság és ez a legnagyobb bizonytalanság az életünkben. Az egyszerre ezerféleképpen megnyilvánuló egy pillantás legmélyen hat és félelmet generál. Igyekszünk megkapaszkodni és támpontokat találni, mely megéléseknek kellemes emléke megakaszt, vagy irtóztató viszolygása eltántorít. Szempontok, amelyek közepén állva kivonjuk magunkat a mozgás erejéből. Véleményt alkotunk és kimentünk gondolatokat, hogy legalább egy részét nem kell tovább változtatni, mert megállapítunk és rögzítünk. De a leszögezés kioldódik, ahogy az oda szőtt szálak fonatai szertefoszlanak az állandó mozdulatok világában.  Az adott gondolathoz vezető utat már elmosta az eső, vagy az idő és a benne rejlő erők is más megnyilvánulások felé távolodtak. Állandó vibráció a fűben heverve nyugalmat remélve, mert a csend mögötti zajok és változások körbeszövik ellazult testünket és táncot járnak a földön pihenő ujjaink között.

… én vagyok a változás, a lombok suhogása és a szél, én vagyok a futó gondolat és az Egész, nem köthet meg semmi és senki, ami ugyanolyan változó és suhogó, mint én…