Egymásért - egymásról

Ha valaki szemben áll velünk nem nézünk rá, és ha igen, akkor is csak félig nyitjuk ki a szemünket. De legtöbbször féloldalasan állunk vagy meg sem állunk, csak menetközben fordulunk hátra. Vagy nem is fordulunk meg csak intünk egyet és szóra sem méltatjuk. Ha mondunk valamit sem gondoljuk komolyan vagy teljesen mást mondunk, mint amit gondolunk. Talán nem is gondoljuk végig, mit teszünk, csak beszélünk és fel sem fogjuk mit érzünk. Mert nem is érzünk, csak teszünk. Sok rosszat teszünk.

Tat tvam aszi. Te is az vagy. Te is én vagyok. Te is Isten vagy. Alappillére önmagunkhoz való viszonyunknak. Amit a másikkal teszek, magammal teszem. Nem ismerem fel a másik tetteiben és érzéseiben a sajátjaimat, hogy mit is teszek. Vagy velem tették és én is tehetem, mert attól félek, hogy ha én nem bántom, akkor ő fog engem.

Ahhoz, hogy megértsük ennek az igazságnak a lényegét, először meg kell tanulnunk olvasni a megnyilvánulásokban, viselkedésekben. A látszat és közvetített reakció mögött milyen háttérvilág van, mit sejtet és mit sugall. Ezen keresztül megfejthető a másik ember lélekélete és motívációja, sérelmei és rejtett fájdalmai. És már semmi sem különböztet meg tőle, hiszen belső félelmei, sérelmei ugyanúgy a mienk, velünk is történik… ő mi vagyunk.

Minden esetben ha saját belvilágunkra koncentrálunk, arra, ami meghatároz és mozgat minket, egy leszeparált mikrovilág leszünk saját törvényekkel és eszközökkel. Erről a pontról pedig csak irányíthatunk, hatást gyakorolhatunk és fogvatarthatunk. Vezethetünk önös érdekből és késztetésből,  hogy a bennünk megfogalmazódott eredményt és kedvünkre való viszonyt elérjük. Azt a talapzatot, amin állva diktálhatunk.

Ha megérted, hogy amit veled tesznek, azt te is műveled – de ha ráébredéssel oldást hozol a folyamatba, a téged ért sérelmeket is láncszerűen meggyógyítja majd más, vagy éppen az, aki elkövette. Az elindított elixír bejárja útját és előbb- utóbb hozzád is elér, és a Mértékletesség arkánumán szimbolizált egyensúly életre kel.

… állok és csak nézem ahogy beszél. Már nem is hallom mit mond. De észreveszem szeme körül a ráncokat, ami fájdalmáról mesél. És ott érzem át, ami benne zajlik, ott… ahol nekem is fáj. Bármit is mondjon és bárhogyan, most már nem csak nézem, ahogy beszél… hallom őt.