Két világ határán lépkedni, úgy,
hogy egyikben sem lenni igazán, csak a karok kilengése érzékelteti mindkettő
jelenlétét egyszerre. Ha átlépsz az egyikbe, máris rántanak a másik oldalon, de
ha túl magasra repülsz, sok maszatos kéz ragad meg. Itt élek a határvonalon és
azt választottam, hogy hírt hozzak, hogy megértsek, és azt leírjam a világnak.
A könyv megírása a legfontosabb, minden segítséget megkaptam, hogy
megszülessen, de ezt csak szomorúan lehet. Ahhoz valaminek össze kell dőlnie
ide lent, hogy az égiekbe kapaszkodjak és abba a jelenlétbe, ami bennem él. És
ezt csak akkor érzem, ha az életemben minden összedől. Vidáman csak élni lehet.
Akkor még nem
sejtettem, hogy mit tartogat számomra ez az utazás… nem tudom, hol tartok. Az
elején, … vagy akárhol, talán a végén… Megláttam azokat a határokat és
mélységeket, amit addig elképzelni sem tudtam.
Tiszta
helyre érkeztem. Elfogadással és bizalommal a lelkemben vettem át a
tanításokat, éltetett millió felismerés, hisz ez én vagyok. De ki is? Mit
határoztam el és kinek az oltárán imádkozom… harcos vagyok, egy tűz ló ki hadba
fogható bármilyen körülmények között. Az álom, hogy a felhők felett égi mennyek
országa és könyörület, mind az, ami a földi béklyókat feloldja és levegővel
járja át, hogy a legrosszabb, ami történhet az a testi burok és a fizikai ólom.
Hát nem…. A valóság pusztán a túlvilág paródiája.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése