Fáradtak vagyunk...

Fáradtak vagyunk, és ezt Balin lehet a legjobban megérezni. Bali behúz, megszűntet. Azt érzem, ha leülök - eltűnök. Nem fogok felállni, és azért, mert nem akarok felállni. A boltok hátterében élő családok, a padlón játszó gyerekek, a járdán ücsörgő sokaság… ha leülök - ott maradok. Abban maradok, amiben ők élnek, mert erre vágyom. De megérzem a lelkében feszülő tűnődést és álmodozást, ahogy szorongatja kis magnóját és európai rockot hallgat. A közös bennünk, hogy fáradtak vagyunk attól, amit a választásunk, a születésünk ránk mért és utunkon haladva legyünk képesek a káma – manaszi  megragadásból szabadulni és felszedni a felismerés elrejtett kincseit. Ezt a gondolatot találod meg a fák alatt, az utcákon, a tenger mélyén és mindenhol ahova nyitott szemmel, és elmével lépsz be. Ezzel a souvenirrel térhetsz haza és ugyanezt a gondolatot találod meg a saját városod, saját életed és sorsod piszkában, csak más tükröződésben. De a Fény, ami megláttatja egy helyről érkezik és innentől kezdve mindegy hogy hol vagy és mit csinálsz. Ez a spiritualitás, amit Balin megtalálhatsz. És ezért és csak ezért a spiritualitás – Bali. 

Megtanít élni és erőt adni ahhoz, ami vagy, és ahol vagy eredendően. Választhatunk, hogy a lélek kínjait végleg kitöröljük és fürdőzzünk egy köztes állapotban. Átvészelhetjük az életet, örök mantrákba és ashramokba temetkezve bújhatunk el a világtól. Növeszthetünk hosszú hajat és régi énünkből újjászületve teremthetünk imára kulcsolt kezeket, meghajlásokat és tetoválásokat. De a belső szellemünk ugyanolyan agresszívan trappol fel a lépcsőn, vágja bele magát egy éttermi székbe és hátradőlve egy kézzel újságot olvasva várja az ételt, mit rabszolgáink elénk raknak. De ha tudjuk, hogy a világ mi vagyunk, és hogy a saját démonainktól nem menekülhetünk, akkor azt is tudjuk, hogy az élet maga a feszülés a kosz és tisztaság paradoxona. A markodban összegyűlt esszenciát dörzsöld bele a szenny vásznaiba és a vérző bütykök alázata legyen életed előre vivője.

A mentális testünk megtisztítása lehet cél. De a működése a gondolat, akarat és tett hármasa szerint alakul. Ha a testek közötti fúvókákból kifújtuk az elhasználódott levegőt és eljutottunk szürkeállományunk bugyraiba, akkor fogalmazhatjuk meg az akaratot és válthatjuk tettre. De ne maradjunk tétlenek és pusztán a létnek örülve tengődjünk egyik sarokból a másikba. Bali elnyel és elpusztít. Megöli a cselekvést, miközben körülötted láthatatlan mozdulatok milliói keresik nap, mint nap a kenyérre valót. A te elhalkulásod az ő ételük. Ez a feszülés – Bali.

Yetzirah szefirái eltűntek. Isten kontraszt tükrei millió darabra törve - megsemmisültek. Az érzelmek nagyvilágának istenei szertefoszlottak. Nem érzek semmit. Mindent beborító testük, jót és rosszat sugalló szuszogásuk, mely egyre csak növekszik és növekszik - erről a helyről húzódott vissza. Mintha nem lehetne kiejteni a nevüket, a polarizált élet üdvhadseregére gondolni. Ők fehér testvéreik mellett a legfőbb isten agyrémei, akik által megnyilvánulhatunk, lehetünk jók vagy rosszak, amit visszaküldünk a helyére a föld alá, a láthatatlan dimenziók dohos fészkeibe. Ha előjönnének, jönne velük az összes makro kozmikus erő.