Balian

Egy nagydarab lábfej – alig tudom átérni a kezemmel… tartozéka egy még nagyobb, nevető embernek. Megkezdődött a thai talpmasszázs oktatásom… és őt kaptam tesztnek. Kiterítve magam előtt a láb térképe, még segítségnek - kezdtem meg gyötrését. Sikeresen eltaláltam a pontokat és mozdulataival, csukló pörgetéssel jelezte felém, hogy mit érez. Amikor a másik kezével befogta saját száját, soha sem tudtam, hogy nevet vagy kiabál(na), de találtunk sok, problémás területet… Mint kiderült balian. Ez itt helyi gyógyítót jelent. Ő sem képes saját maga gyógyítására, ezért fordul segítségért. Beszélgettünk és nevettünk. Meséltem saját gyógyításaimról, ő is a saját tapasztalatairól. 

Aztán eljött hangtalanul a pillanat, egymásra néztünk, és amikor kérés nélkül volt egyértelmű a megmérettetés ténye…, mint egy közös játékra való felhívás és karlendítés, gyere velem… - feje felé tettem a kezemet és ő becsukott szemmel, nagyot szusszantva lökte neki a falnak kézfejemet, és mint egy láthatatlan szikra köteg ömlött ki feje búbján összekoncentrált ereje. Mikor meguntam izomból tartani a kezemet, lejjebb raktam a homloka fölé, hogy ne vegye észre szökésemet…., de felnevetett – úgy becsukott szemmel és a homlokából préselte ki tehetségének és erejének fizikai attrakcióját, azt az energiát, amit kitudja honnan és milyen istenek által vezérelve préselnek át az égiek ezen a nevető testen, …de tovább mentünk… és átadta nekem a labda pattogtatás élvezetét és a játéktól felhevülten próbáltam lukat égetni nagy hasába és mellkasába, hogy a rendetlenkedő motort jobb belátásra kényszerítsem. Hirtelen felült és összekócolt arccal kacagva, laza angolsággal kiabálta, hogy „kúúúl”  „kúúúl”!!!  - lázas izgalommal diskuráltunk nyakcsigolyáiról és beszorult idegszálairól, felszabadításra vágyó májmérgeiről és mindenről, ami összegyűlt ebben az emberben az évek során. Kísérletet dolgoztunk ki arra, hogy különböző gyógyító kövekkel próbálunk nyomást gyakorolni a talp idegvégeire, hogy megdolgozzuk és átolajozzuk ezt a hús-vér tokot, hogy működni tudjon tovább a világban, segítve és megáldva mindenkit, aki a keze alá kerül.

Mikor újra találkoztunk… folytattuk a tanulást. Gyerekek szaladgáltak körülöttünk és bekukkantó, áthaladó emberek és szomszédok… a szemközti szerelőműhely beszivárgó zörejei, az elkészült teák és kávék illata újra ólomként legyintette meg lelkemet, az örökké ott maradás vágyát, ahol ezt a nyugalmat meglelni képes vagyok.

Gyötörtem azt a nagy lábat és ő visongva kacagott és jajgatott mindenki derűjére és viccelődésére… míg ültem és masszíroztam, Putu leült mellém a földre és elkezdte széttaposott lábaim újraélesztését, csiszolását és félszemmel követtem az orrom alá dugdosott körömlakkok kínálatát… Putu lába egy éppen ott játszó gyereklányban végződött, ahogy az ráülve hintáztatta magát.

Láncban ültünk és mindenki dolgozott a másikon és ez a szétválaszthatatlan összekapcsolódás lendítette ki az általában szalonok sterilitásából a megélt együtt levést és harmóniát, ami szétválaszthatatlan egy olyan hangulat megteremtésétől, ami az itteni masszázsok alapja. Ha rátettem a kezem a másikra, onnantól indul meg a kezek tánca, ahogy átitatódva a másik ember testével teremt egy mágikus energiaforgást, utat engedve azoknak a gyógyítói áramlatoknak, amik az olaj által beszivároghat a bőr pólusain. Ez művészet, ha fejben és lélekben eggyé válsz azzal, amit csinálsz és azzal, akivel teszed. Talán ez volt a legfontosabb, amit megtanultam ezen a kurzuson.