A
blog születése – címéből is ítélve – a Balin folytatott vizsgálódások megosztásáról
szólt.
Most, hogy itthon vagyok, megpróbálom
„észrevétlenül”
átrendezni a blog arculatát.
Észrevétlenül azért, mert ha a gondolatiságát át tudom vezetni 12.000 km-en, és
be tudom bizonyítani, hogy itt Magyarországon is történik és igazából nincs
távolság, ami megbonthatná ezt a láthatatlan egregort, aminek hálójában fennakadva
ugyanazon sorsot éljük meg itt, vagy ott. Szükséges feljebb emelkedni, hogy ezt
a madártávlatot elérjük, és innen szemlélve találhatunk feloldódást a
mindennapok ránk mért nehézségei alól.
Hiszem, hogy az értés átlendíti a
gondolatok véresre kapart járatait egy másfajta megközelítésbe, ahonnan az
érzelmek és a cselekedetek is újszerűen változnak meg bennünk és általunk. Ha
egyénenként teszünk hozzá egy fordulatnyit az Egészhez, már sokat tettünk a
közegünkért, a velünk élő emberekért és az egész kelet-európai térségért.
Rengeteg
boncolgatni való téma van itthon is, amit fontosnak tartok megírni. Törekszem
továbbra is ebből a szemszögből megláttatni, hogy mi történik velünk a
betegségeinken, lelki agóniáinkon keresztül. Szeretném megosztani páciensek
sorstörténeteit, gyógyulásait, különböző stációit ennek az útnak, mert ha
fejlődés, akkor a megmérettetéseinken keresztül kell megérteni, hogy haladunk.
Még akkor is ha megáll az idő, ha kövek szúrják lapockáink szélét, ha a
fáradtságtól kicserepesedett szánkkal már csak lökdösődni tudunk a megállókban,
mert az elkeseredéstől minden irritáló és idegen, olyannyira, hogy már arra sem
emlékszünk, hogy kik vagyunk valójában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése