A
fiatal pár, akik épphogy elérték a nagykorúságot, pompában és fejedelmi öltözetben
álltak. Ők voltak tündérvilág uralkodói. Hatalmas, aranyozott süveg volt a
fejükön ékköves berakásokkal és csiszolásokkal. Ránézésre még megtartani is
nehéz volt, nem hogy viselni, de olyan méltóságteljes járást biztosított
számukra, ami királyi megjelenésükhöz elengedhetetlen volt. Egy részletet sem
lehetett találni rajtuk, ami emlékeztetett volna arra, hogy halandó emberek,
sőt fiatal – urambocsá – gyerekek. Kutattam a szemüket, de a sűrű fekete kontúr
alól még feketébb szemeket és fényeket láttam. A ruházat részeként a vastag
smink mindkettőn káprázatos lényekként emlékeztettek tündér valóságukra. A
rájuk öltött selymek és pántok részletei ájulásra késztettek, és amikor
megláttam a vőlegény hátán a két kardot keresztbe téve és beszúrva szoknyáját
tartó derék fűzőjébe… a végzetem utolért. Ezt tetézte egy leírhatatlan
mályvaszín, amit óarany csillogó textillel tekertek körbe és arrébb egy másik
ruhából kibuggyanó UV zöld fátyol… színorgia, bármerre néztem. Kiüvegesedett
szemeimet egy pohár ital törte meg és lehelt beléjük még értelmesebb törést.
De
ekkor megláttam a lábakat. Hirtelen abban is kételkedni kezdtem, hogy
egyáltalán megmosták-e… egy minden nap viselt strandpapucsot viseltek. A
láb itt nem fontos, a láb eszköz, ami arra hivatott, hogy arrébb vigyen, ha
arrébb akarsz lépni. A fej a lényeg, és mindaz, ami itt helyezkedik el.
Legfőképpen a három szellemi energia központ. A fej az ék és a kapcsolat a
szellemvilággal. Balin a lábat nem figyelik és nem is törődnek vele. Nem lehet
magasabbra emelni sehol, mint ahogy szükséges, mondjuk, hogy felmenj egy
lépcsőn, vagy beülj egy autóba. Nem kerülhet magasabbra, mint a térd. Ez legalább
annyira aranyszabály, mint hogy nem simogatjuk meg a gyerekek fejét, a korona
csakrához nem érhetünk hozzá. De lehet-e valami ennyire szent, és valami
ennyire nélkülözhető, míg egyik a másik nélkül nem létezhet? A megtestesülés
nélkül nem fejezhető ki az isteni. A talpakra ragadt por és piszok viszi előre
a fej dicsőségét. A lábunk elé nézve találjuk meg Ozirisz elásott maradványait,
Izisz legféltettebb kincseit, hogy újjászülethessen az örök szerelem. Ez kelet
Európa tanítása és sorsa, de az áhítat és ima összegyűjtve felszegezi a
tekintetet és mást keres. Ugyanazt, csak más a megformálódási folyamat és mást
tanít. Elkezdődött a szertartás.
Bárhol
a világban, egy ugyanazon szó értelmezve talán ugyanazt jelenti lexikálisan, de
a mögötte megélt tartalom igen változó. Igazából nem is kommunikálunk. Mert
saját kultúránkon belül is félreértések és értelmezési elcsúszások zöme kíséri
párbeszédeinket. A tapasztalat és azok az emlék lenyomatok, amik kísérik
egy-egy szó kifejezését, nagyon ritkán találkozik a másikéval. Ha igen, akkor
viszont nem mondjuk ki, mert nincs rá szükség. Balin a házasulandó párok
választása szintén döntésen alapszik. Az első szemezést követően jön az első
beszélgetés és a döntés, hogy házasodjanak össze. Általában a fiatalok családja
megelégszik a választott szépségével és jószívűségével, mint ideális
paraméterrel ahhoz, hogy gyermeküknek igazi társa legyen. Balival kapcsolatban
kerülöm az iróniát és a gúnyt. Nem mérem az itteni szokások súlyát sem a
mienkéhez, sem másokéhoz. Ez itt egyedi, és megpróbálom ezen belül értelmezni,
hogy mi is az, amit átélnek. A cselekedet és az élet élése az, ami elkápráztat.
Történik velük az élet, mi pedig rákészülünk.
Zsinórban születnek a gyerekek,
és ha menet közben valamelyikük úgy dönt, hogy ez még sem megy – kiszáll. Itt
nincs válás, egyszerűen ugyanúgy megbeszélik, mint ahogy a legelején
beszélgettek a házasságról. Aztán újra megházasodnak mással és minden kezdődik
elölről. Ez leveszi a felelősséget és a tétet az egész választásról, és
nincsenek igazi szívtörő kapcsolatok és bántások. Nem tisztem állást foglalni,
nyilván ehhez a lelki attitűdhöz itt kell megszületni, és az is igaz, hogy az
európai házasságok sem túlságosan tartósak, de mégis halálig tartó sérelmek és
kínok gyötrik a feleket, minden megfontolásuk és felelősségteljes döntésük
ellenére. Aztán ezeket a sebeket belevisszük a következő kapcsolatba és ott
csepegtetjük tovább lelkünk fekélyeit ráragasztva gyerekeinkre, és mások
gyerekeire és mindenkire, a párterápiákra, a pszichológusokra és terapeutákra
és ideggyógyászatokra és leszázalékolt elmeosztályokra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése